Ezen egyszerű cím reflektálja az elmúlt hét egyik, munka terén- jeles eseményét, egy válás margóját.
Ebben a válásban talán az volt a letaglozó, azon túl, hogy saját ügyfelünk egy csinos korombeli lány volt, akit már régóta ismerek látásból, és legfőképp fürdőruhás változatában, szóvalmeindezeken túl a mágikus szó, hogy saját korombeliek vagyonjog megosztásánál, és válásuk előkészítésén kellett dolgoznom.
Lényegében a munka egyrésze a felek feladata, hiszen ahhoz hogy vagyonmegosztási javaslatot tudjunk nekik készíteni, legalább egy alapvető elszámolást kell egymásközött csinálniuk, amely alapján mi eltudjuk készíteni a végleges változatot. Ez 1 heti huza-vona után megtörtént, el tudom képzelin azokat a személyes és telefonos beszélgetéseket amiket szemrehányásoktól nem mentesen egymásközött folytattak. 7 éve voltak együtt és még egy éve sincs hogy házasságot kötöttek.
Hosszú jegy, rövid házasság. Szerencsére a rövid házasság miatt a vagyonjogi része nem okozott túl nagy bonyodalmat, 1 lakás volt full hitelre, 1 autó, csak a lányé, és pár ingóság vegyesen. Az utolsó megbeszélésen amelyen két ügyvéd is jelen volt, jött a sírás, hiszti, beszolongatás. Szerintem, ha a kezükbe adnánk egy kést, majd betessékelnénk őket egy szorító kötél közé, egész komoly nézettségű valóságshowt lehetne létrehozni.
1 óra beszélgetés, egy kis olvasás után végül sikerült megállapodást elérni, és ezzel mondtam búcsút az akár "saját magam is ilyen helyzetbe kerülhetek" ügyemnek, amelynek szakmai hozadéka is volt, de sokkal nagyobb hozadéka, hogy ilyen fiatalon hogyan is gondoljak a házasság és a párkapcsolatok intézményére.
